Az emésztőrendszerre sokáig úgy tekintettünk, mint szervezetünk táplálékfeldolgozójára. Ez természetesen igaz, hiszen itt zajlik a táplálék lebontása az emésztőnedvek segítségével, innen szívódnak fel a megemésztett alkotórészek a véráramba, illetve innen ürül ki a salakanyag. Meglepő lehet, de épp ennek következtében a tápcsatorna funkcionálisan nem tartozik a szervezet belső teréhez, működéséből adódóan a külvilággal tart kapcsolatot. A bélfalon át folyamatosan kétirányú forgalom zajlik: emésztőnedvek választódnak ki a bélcsatornába, onnan pedig tápanyagok szívódnak fel a keringésbe. Mindez igen nagy területen történik: a felnőtt ember emésztőrendszerének felülete kb. 400 m2!
okkal többről van szó, mint tápanyaglebontásról és -felszívódásról!
Gondoljunk bele, mi minden kerül be nap, mint nap emésztőrendszerünkbe! Ha mindez akadálytalanul szívódna fel szervezetünkbe…! A tápanyag létkérdés, de a szervezet integritását, sértetlenségét is biztosítani kell: a káros, nem kívánatos anyagokat távol kell tartani vagy eltakarítani a szervezetből. Az immunrendszer és a bélflóra kölcsönhatása, együttműködése biztosítja, hogy szervezetünk védve is legyen az emésztőrendszerbe óhatatlanul bekerülő káros anyagoktól, de egyúttal hozzájusson a szükséges tápanyagokhoz. Ez a védelem és átjárhatóság egyensúlya, amiről az utóbbi években egyre több információval rendelkezünk, és jelentőségét aligha lehet túlbecsülni a szervezet egésze szempontjából. Mint látni fogjuk, az emésztőrendszernek központi szerepe van nem csak egészségünk fenntartásában, hanem sok, látszólag tőle független betegség kialakulásában.